Boldog vizeken

Felülről csillagfény záporzik,

alul csobognak a habok.

Fantasztikus virág-hajóban

ketten ülünk. Boldog vagyok.

Csónakunk sárkány-alakú

könnyensikló kínai dzsunka;

krizantémos mennyezete

sziromesőt szór a hajunkra.

Boldog vizeken halkan siklik.

Messziről szent esti varázs

elénk muzsikál a partokról

s egy-egy dal minden csobbanás.

Mi már nem is vagyunk a térben,

minket már semmi meg nem ölhet.

Egymásra nézünk s eleresztjük,

vízbe dobjuk az evezőket.

Menjünk! Ezen a szép vizen

nincsen zátony és nincsen torlasz –

Átölellek és néha-néha

csókomtól halkan felsikoltasz.

Lelankadunk a csónak-aljra

fehér tébolyban üdvöt nyerve...

Alszunk... Most már lehet akármi.

Vihet a nagy víz akármerre.

1926.