Nem járok a temetésekre,
félszemmel nézni néma holtra,
félszívvel zúgni miserérét,
élethez mégis ragaszkodva.
Mikor a tavasz táncol bennem,
s a szívem zsongó álom-fészek,
ablak-alatti gyászkocsikra
soha, de soha rá nem nézek.
Nem érdekel holt gladiátor,
kit elejtett a nagy aréna...
Egy temetésre megyek el csak
teljes szívvel: a magaméra.
Szatmár, 1925.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论