A bölcsődal visszhangja

Édesanyám!

Ezek az apró gyémántos dalok,

melyekbe egyszer majd belehalok,

nem az enyémek.

Édesanyám!

Tizennyolc éve, – hej, emlékszel-é?

Te daloltad az én bölcsőm felé

utolsó szálig.

Édesanyám!

Te építettél szívemhez hidat: –

Megismered a Te dalaidat

ilyen messzeségből?

Édesanyám!

Rajtam vagyonod: hímzett palást

s én rajtam át kap szárnyas suhogást

te minden vágyad.

Édesanyám!

Ha szétrepültek mind-mind a dalok;

Hozzád repülnek fáklyás angyalok

Köszönő csókkal.

Édesanyám!

Én már nem vagyok semminek oka

ne szégyenkezz vagy büszkélkedj soha

soha miattam!

Édesanyám!

Szeresd nagyon az én verseimet!

Mind Tőled jön és mind Hozzád siet...

Sirdogálj rajtuk!...

Szatmár, 1925. október 15.