Csak egy jó van: a béke

Reményik Sándornak

Valami lomha sűrű folyadék:

a csend

mindenen átszivárog.

Ilyen csend nem volt soha, – soha még!

Ülök a verandán,

így, kicsit hanyatt dőlve, –

puha pokrócba csavartam a lábam.

Már félig alszom, – mintha nem is élnék, –

s talán hiszek a Nirvánában.

Kolozsvár, 1925. április 28.