Tóparton

Tóparton ülök. Itt az alkonyat:

Bíborló fényt a felhők fodra tör,

Halk sóhajtás sem zizzenti a nádat,

S hallgat az álmos, lomha víztükör.

Tóparton ülök. Iszonyú a csend!

Ilyen a hinduk Nirvánája tán...

...Eltévedt kezem kavicsokkal játszik,

S a vízbe dobja mind, egymásután.

Nagyokat loccsan. Megtöri a tükröt.

Fájón, vonaglón ezer gyűrű kél;

Egymást követve szanaszét kigyódznak...

Mi vonja őket? Merre van a cél?...

Talán nekem is ilyen tó a lelkem –

És alvó álmok vizével tele – –,

S fehér ruhában partján ül az Élet

És kavicsokat hajigál bele – –

Vágy-gyűrük kelnek – siklanak előre –

Csábítón int nekik a Szép, s a Jó –

Hullnak, hullnak a színes kövecsek

És vonaglik és hullámzik a tó – ...

..Egyszer azután kifárad az Élet,

Álomra hajtja fejét szótlanul, – –

A sok törtető gyűrű szerteszéled

S a Végtelenben halkan elsímúl...

1924. május 9.