Az én őszöm

Halotti csend borult a kertre,

Ezer virága halva, halva,

Porukat a szél elseperte,

Havával a tél betakarta.

A küzködők már megnyugodtak,

Nekik már nincsen, ami fájjon, –

Csak én maradtam hírmondónak,

Csak én sírok a pusztuláson.

Ők már azóta messze járnak

S tán boldogabbak jómagamnál, –

Engem miattok tép a bánat

És forró könnyem mit se használ.

Künn a világban új tavaszról,

Lombról, virágról szól a nóta, –

Nekem még mindig őszi dal szól

És semmi sem lett más azóta.

Nekem még mindig muzsikálnak

A szállingózó őszi lombok,

A szívemet, mely annyit fáradt

Nem hagyták el a régi gondok;

Rövid életem hosszú őszén

A kis virágok sorra halnak...

Aztán jön a tél könyörűlvén

És puha hóval betakargat.

1923.