Harangszentelési imádság

Hála illessen Tégedet, Urunk,

hogy fehér angyalaid szerte küldted:

égett mezőkön sorra látogatni

annyi holtat és annyi sebesültet.

Összetört ágyúk, gyilkoló golyók

sírtak mindenütt – rettenetes emlék! –

de angyalaid repültek, suhantak

s a véres ércet mind-mind összeszedték.

S az lett belőle, mi volt hajdanán:

toronyból csengő, alkonyati hang,

békét hirdető boldog muzsika

– giling-galang – szent, megáldott harang.

Hála illessen Téged, Istenünk,

ki áldott vagy és szent és végtelen –

Zsoltáros hála – és égre könyörgőn

még egy felsíró, félő kérelem:

Szentelt harangod alkonyi szavára

haljon meg most már minden gyűlölet,

mely Heródesként parancsol trónjáról

s minden születő mosolyt megölet.

Mint összenéző esti csillagok,

olyan jók, olyan boldogak legyünk

és kézenfogva kérdezgessük egymást:

Hallod: a harang – mit mesél nekünk...

Szegény szívünkben lobbanjon ki egyszer

mosolygós-szépen minden néma vád –

Békélt homlokon friss-zöld olajággal

álmodjunk végig minden éjszakát.

1925.