Óda az édesanyámhoz

Dicsértessél ma Te is itt a földön,

mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked

s a földi szívek földig borulását

Te mindenkinél inkább megérdemled.

Nézem, látom a teltzsákú sok évet

és érzem: nekem már semmit se hagy,

de büszke leszek mindéltemig arra,

hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.

Te vagy az, aki mindenkinek ad,

a szenvedőknek virrasztást, vizet,

Te vagy, akinek mindenki adósa,

s akinek jóval senki sem fizet.

...Hadd legyek én hát az igazi zengő,

kis, régi gyermek rombadőlt tanyán

és harsogjam el hozsannás hitemmel:

Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!

1924.