SzeptemberEgy angyal dícsérete

E ködvilágban képe csöndben, árván

csüng kis szobámban, a szívembe fészkelt

sápadt falon és néha néma vészjelt

küldöz szemével, két kezét kitárván.

Csak gyönge nő. Ruhája oly szegény. Szelt

kenyere száraz. Életem határán

halkan legel: kis gyapjas, tiszta bárány.

Az ágya deszka: durva és fűrészelt.

Ám egy napon kitárul majd a porta,

elhagyja őt a földi, kerge kín,

áldja a percet, mely idesodorta.

S való világunk pompás berkein

áldja a percet, mely idesodorta.

Mellén: selyemhab. Vállán: hermelin.