Június Az érés dícsérete

Helyét gyümölcsnek adja a szirom.

A déli égen elterül a hőség.

A termő kor jön: érés, felelősség

és nem lehetek virág egy siron.

Csók-szirmom nem lesz, hogy csokorba kössék

a lányok. Vinnem kell, amíg birom

a terheket és ha nevem leirom:

komoly szó kell elé, nem cifra bőség.

Csak néha jön, hogy szívem elbecéz

egy-egy derengő, árva, gyermeteg

emléket (mely úgy csillog, mint a réz

egy ó-kapun). Gyors nyári fergeteg

jön messziről. Szemem távolba néz

s tavaszt sirat s egy régi gyermeket.