Finis A barát nyugalomra tér

A képeket megírtam. Tagjaimban

az álomvágy zsibbadtan elterül.

A munkát elvégeztem emberül,

átadtam, íme, mindent már, amim van.

Az ablakon túl rőt hajnal derül,

a cellamécs kilobban méla kínban.

És én pihennék immár holtomiglan,

tisztes csuhámhoz ifjabb test kerül.

Magában rejti alkotás a bért.

Átszínezése széppé ennyi jónak

akár egy püspökséggel is felért.

Ha majd kiköt velem a karcsú csónak,

imádkozzatok bűnös lelkemért!

Békesség vélem, üdv az olvasónak!

1930.