Október Az erdélyi szüret dícsérete

A sors galád napok közé sodort.

Nincs semmi, semmi víg szüreti hang itt,

a szőlősgazda szomszédjára sandít

s a pinceszájra követ kőre hord.

Zárt ajtók mögött sír a lezuhant hit.

Unott, bús arccal szürcsölik a bort,

mely dohos pincék mélyében kiforrt

és gyűlöletet száz repedt harang szít.

Mikor majd égi ígék zengenek

s közös szüret nagy, boldog mámorával

együtt mulatnak három nemzetek

s egymást hintik a könnyek harmatával –

Úristen, akkor én már hol leszek

s kiből fakad majd harsogó, vidám dal?