Nyitva áll az aranykapu

Az erdők hívnak engem, hogy legyen tavasz,

Száraz kutak hívnak engem, hogy buggyanjon

fel mélyükön a kristályos, tiszta víz.

Ma iszonyú nagy hit van bennem,

hogy a kóválygó felhőknek is útja van

s minden léptem után nyomot hagyok.

Ezért nem szégyenlek beszélni magamról

és nem szégyenlek a világ dolgairól,

holott vak az én szemem és süket a fülem.

Ismerjétek meg a fűben fekvő ember boldogságát.

Ismerjétek meg az aranykaput: nyitva áll

és kék patakok muzsikálnak a tövében.

Testvéreim,

Legyetek jók és szentek!

Szeressétek a bárányokat! Szeressétek a madarakat!

1930.