Március Egy halott királylány dícsérete

Ereszszélen már jégcsapok csepegnek,

a hólé zöngve, csobbanón csurog,

A föld hátáról pattan a burok,

sok ódon ablak tárul a szeleknek.

A nap egy rozzant ablakon benéz.

Sugarat önt be, langyosan zuhogva,

dohos, homályos és hideg zugokba.

Meleg nyalábja sárga, mint a méz.

Bent holt királylány fekszik. Arca: bájos,

halk emlék, régi, sápadt, méla vád...

Bomló szívének illata halálos.

Míg ajkaszélén fénysáv surran át,

a friss tavaszi szél körötte szálldos

s lengeti hosszú, szőke, dús haját.