Január A tél dicsérete

Havasi ember – kis mokány lován –

A hófuvástól hunyorog vakon.

Kocog az éjbehajló útakon

s pipára gyújt vén taplón és kován.

Sötét erdő borzong hallgatagon,

fehér mező a holdas ingovány:

távol hegyekből néha egy sovány

ordas cselleng a friss csapásokon.

A szalmás viskók görbe ablakából

kis mécsek fénye hull az útra körben,

a kastély-ablak köztük szinte lángol...

A vén pap ácsolt asztalára törten

olvas és fölrezzen a Bibliából,

ha orvvadászok puskahangja dörren.