Könyörgés csodáért

Az ökör ismeri az ő gazdáját,

a szamár is tudja jászla urát,

csak te, Izrael,

nem ismered föl a te Uradat.

Pedig hajnalodik kelet felől.

A mérhetetlen fény és árnyék

itt áll jobbom felől

s vezeti vérembe mártott tollamat.

A siralmak völgyében nyüzsgő tömeg.

A vakok látni akarnak,

a süketek hallani

s a poklosok szája gyógyulást vonaglik.

Arcom patakzó könnyét

a felkelő nap üstöke letörli

s az elnémult sokaság fölött

a lángrahasadt egekbe kiáltok:

Adonai, tégy csodát!

1928.