Távol erdő...

Távol erdő. Szürke, bizonytalan erdő ködkoronákkal.

El akar úszni, föl akar szállni, mégis ott marad:

mégis erdő. Közelebb szalad a sík, itt már a zöldbe

folyik a mező, zöld sikogással suhog a fű.

Két folt mozog az erdő felé, groteszk, elrajzolt

hosszúkás foltok: fekete férfi és piros leány.

Sohasem hallott madarak énekelnek, valahol

kőpárkányra csobog a kútvíz, valahonnan

fölteszik a kérdést, hogy miért is születtünk?

Rémet bújkáltat az erdő és zizzen a ködlomb:

Halló, álljatok meg, fekete férfi és piros leány!

1929. május 23.