Mint a bolond csillag

Mint a bolond csillag, futok.

Föld alá, vagy mennybe jutok?

Mi lesz holnap, nem kérdem én:

megállok a föld peremén.

Ott állok meg, ahol a vég,

ahol a futásból elég,

hol jégbe fagy a fürge szán,

a regény végső oldalán.

Éljen a bor! Éljen a fény!

Búcsuzik egy korhely legény,

búcsuzik és kacag, kacag –

tanítványai alszanak,

mint Krisztuséi Golgotán

(hisz ő is Krisztus volna tán,

sokan követték és szerették,

mégis keresztre feszítették.)

Életem, már mi közöm véled!?

Milyen is lesz a másik élet?

Akit kérdeznek, megfelel.

A Sorsunkat vállalni kell.

Előttem lángaranyba forr

a régi szín, a régi bor.

...Az élet konkoly és ocsú...

Hurrá, ez is legénybúcsú!!!

1927. július 29.