Már majdnem elfeledted

Mért jut mind gyakrabban eszedbe?

Épp orvosságodat veszed be,

vagy sietsz az utcán a ködben,

amikor a lényedbe döbben.

Ujjad közt serceg az írótoll,

vagy a sötétben sugdosódol,

vagy nézed a havat a fákon,

vagy elmulatsz víg adomákon,

vagy sodródsz vágytalanul éppen

a munka forró ütemében,

amikor a füledbe borzad

egy furcsa hang, egy furcsa szózat,

egy kút mélyéből folyton hallik,

mint csendes fogfájás, nyilallik.

Valamin minden terved megdől,

valami kiment az eszedből,

elillant mint a könnyű légeny,

hogy lehetsz ilyen feledékeny.

Tudod, hogy éjszakai álmod

előtt ezt még meg kell csinálnod.

Parancs ez, tessék, vagy ne tessék,

meg kell tenni, mert kötelesség,

nem fogod tudni elkerülni,

nem tudsz előle menekülni,

pedig már majdnem elfeledted:

– Senki sem halhat meg helyetted.

1938.