A kiábrándulás rímei

Ajkamon hűvös a lehellet.

Senki mellett

nem szólok már és senki ellen.

Fáj a mellem.

Nem bűvölnek a tarka holmik.

Szemem romlik.

Nem állítnak meg hangos “halló”-k.

Nagyothallok.

Nem bizserget az illat forrón.

Rossz az orrom.

Nem beszélünk már soha ketten.

Berekedtem.

A bor, mely korsómban vereslett,

ecetes lett.

Élőre és halottra béke.

Vége. Vége.

1935.