Lássuk, vajon itt...

Lássuk, vajon itt a habos verejték

s jajgatások rettenetes hevében,

véres arcú rémületek között is

úr-e a szellem?

Megkínozva száz harapófogóval

rá tudnék-e még mosolyogni csöndes

révedéssel régi görög hegyekre

s zengeni ritmust?

Drága múzsa! Hajdani boldog esték!

Daphnis és Chloé derűsen patakzó

szép szerelme! Árad a tenger, tenger

tiszta szelével!

Mindig vágytam délre, mióta élek,

úgy kószálni Athos ezüstös ormán

és a porló Akropolis kövére

hajtani főmet.

Boldog lennék már, de zokogva boldog,

bár ha eljutnék rogyadozva, mászva

bús betegszobám napos ablakáig.

Ez se lehet már.

1938.