Aranyország, szerelem

Ó, aranyország, szerelem!

Most szárnyaimat szerelem,

s kána-szirmok harsány tüzében

lobog a szívem az esti szélben.

Aztán lehullok. Hűs az arcom,

amint mosolygón, mélyen alszom

a kék mezőn. Piheg a friss fű...

...Cigányangyal, fekete-tincsű,

úszik az ég opál tején

piros sapkával a fején...

1930.