Július

Itt künn járok a földeken,

kedves.

A kalászok megbókolnak előttem:

olyan hatalmas vagyok, olyan

bronzarany félisten, mikor rádgondolok.

Egyébként pedig költő, sétáló ember,

akire fény hull és sárgaméz-mosolygás.

Tehénkék.

Pásztorok.

Nyári máglya. Búzamező.

Csöndesen feléd sóhajtom a búzavirágok kék szerelmét.

Harsányan feléd kiáltom a lobogó pipacsok vörös nászindulóját!

1930.