Csak mendegél...

Egyszer itt látod,

máskor ott.

Nyugodt, derűs ember,

akinek nincs gondja,

félelme,

terve.

Egy a fontos: a könnyű szív,

– tanítja,

és két fehérke bárány

követi lépteit.

Vándorol a nap alatt.

Bokrok alján éjszakázik.

Szakálla kinőtt, haja borzas.

Szeme sugárzó kék,

mint a messzeség.

Nem beszél sokat és hangosan,

csak mendegél

és meg-megáll

s ha néha dalol:

olyan az,

mint a zenélő sóhaj.

1930.