Lámpákat gyújtok

Lámpákat gyújtok néptelen városomban.

Te látod messze az apró, piros és zöld

és sárga lángokat, próbálod megérteni

őket, de nagyon mesze vagy. Legszebb

házamban vetettem ágyat neked, illatos

vizet öntöttem a korsókba és a tálba.

Te nem ismered ezt a várost, nem tudod:

mi van benne és mi hiányzik.

Minden, amit mondok, vagy teszek:

egy-egy lámpa az irdatlan messzeségben.

Szánalmamat elébed küldöm az országútra,

számolja, számolja a kilométerköveket

s egy útmenti bozótban alva talál.

1929.