Jó reggelt, barátom!

A két szemem lobogó reflektor,

öles nyalábbal veti a fényt;

egyszer szeszélyes csipkebokor

toppan elém,

majd egy hideg torony –

később talán egy élet, akit elgázolok.

Olyan furcsán nyílnak a gondolataim,

kicsi angyalok ideges szárnya

hömpölygeti a homályt.

Nincs összefüggés a dolgok között.

Milyen jó volna izgalom nélkül

találkozni egy emberrel és ráköszönni:

– Jó reggelt, barátom,

hogy aludtál? –

És behunyt szemmel

adni át magamat valami

józan és nyugodt, örök folyamatnak.

1929.