Csöndes minden

Lám, lám itt csöndes minden,

egyszerű szobában lakom, fehérre

meszelt falak közt, még a falutól

is távol. Itt nincsenek dübörgő

rotációsok, nincsenek zakatoló

festékszagú, piszkos hétköznapok,

örökös itt a csend és a vasárnap.

Az ablakom a mély fenyvesre nyílik,

mozdulatlanok az örökzöld lombok,

lehet nagyokat, tisztákat lélegzeni,

a felhők is hallgatagok, szinte

odafagytak a tiszta égre.

És valahogy ez mégsem a feloldott

bánat, a méltóságos nyugalom;

ez csak a kimaradt szívdobbanás

különös csendje, csak beletörődés,

fenségessé dermedt nyugtalanság.

1929.