Vajon hol jár?

Hiszen ismertétek a mosolyt!

Fehér és gyapjas bárányka volt,

nem hasonlított a bivalyfekete

síráshoz, a cinikus, rókaveres

kacajhoz sem. Most elveszett.

Pedig nagyon szerettem, olyan tiszta,

olyan őszinte, szelíd és meleg

volt. Most elveszett. S odakünt már

esteledik, farkasok üvöltenek

mindenfelé, kísértetek járnak

a városvégi elhagyott romoknál,

készülő vihar lengeti a fákat,

a kapukat is be kell zárni,

a gyertyákat is meg kell gyújtani.

Vajon hol jár, hol reszket, milyen

vadon erdőben béget és sír utánam?

1928.