A kis piktor beszéli

Ezer virágzás, ezer álom,

ezer szín táncol palettámon.

Hódító egész világ ellen:

művész vagyok. – De nincs modellem.

Beszélnek rólam: “Egyszerű

kicsi piktor és kékszemű,

haja gesztenyeszínű, göndör.

Néha búsul és néha flörtöl.

A csókja jó és csókra kész,

de modellt állni? – az nehéz.

Nincs nála pénz, nincs nála víg tor.

Szegény, szegény a kicsi piktor.”

És énbennem csak zeng az álom,

színek tobzódnak palettámon.

Fojtott sírástól reng a mellem:

nem dolgozhatom! Nincs modellem!

Karzatról nézem tüllön át

a kis szubrettek idomát,

mulatókban és utakon

a rejtett Szépet kutatom;

nyomortanyákon meglesem,

amint könny pereg csendesen;

néha órákig szóval tartom

a koldusnőt az utcasarkon.

Komoly arcomat gyakran látja

szelíd nővérek szűzi fátyla,

s hol a kis mécses lángot áldoz,

imádkozom a Madonnához.

...S műtermemben egy délutánon

zsongani kezd a sok-sok álom,

a könny, a csók, az ima-hang

összecsendül, mint kis harang,

százfelől lopott halk mosoly

modell-alakká összefoly:

csoda vibrál vásznam előtt –

...és mégis megfestem a Nőt.

Szatmár, 1926. augusztus