Panaszos és békés nóta

Be ránk sújt az élet,

szegény emberekre!

Bottal, karddal ütnek,

fejszével is ütnek

s átkozódnak egyre.

Elfogyott kenyerünk,

elfogyott a pénzünk.

Fáj az ütés rajtunk,

halovány az ajkunk,

s nagy szomorún nézünk.

Irgalmatlan, csendes,

vad szomorúsággal,

csalatkozott hittel,

letört reményekkel,

letört olajággal.

Úgyis olyan felhős

most a régi kék ég,

úgyis elmegyünk már,

úgyis meghalunk már,

hagyjatok hát békét!

1925. január