Vonaton éjjel

Hallgatag éj van s utazom,

köröttem asszony, férfi, leány. –

Élet-vonatom ritmusa gördül,

kemény kereken zokogón zördül,

és lázas-szemű, idegen arcom

halavány,

halavány,

halavány.

Hallgatag éj van s utazom,

s szürke hegyekből koszorú

nyúlik a felhős, árnyas egekbe

komoran, búsan ránk-fenyegetve,

s odakünt minden elmaradó fa

szomorú,

szomorú,

szomorú.

Hallgatag éj van s utazom –

Ki tudja: meddig megyek én,

Hinti az ég a hímes ezüstöt,

vonatunk hányja, ontja a füstöt,

és megy a gőzös, rohan a gőzös

feketén,

feketén,

feketén.

1924. szeptember 23.