Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog

s olykor arcomra tűz,

arcomra, mely fakó

s elmult évekbe néz.

Fényes volt, mint a csillag,

forró volt, mint a tűz,

fehér volt, mint a hó

s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,

de már nem bánt, nem űz,

enyhén símogató,

mint hűs, testvéri kéz:

Lehullott, mint a csillag,

elhamvadt, mint a tűz,

elolvadt, mint a hó

s megromlott, mint a méz.