Hegyenlakók

Kunyhónkat a rengeteg rejti.

Csak a mosolygó Isten tudja,

hogy asszonya van a remetének.

A fenyőszag izmossá nevelt minket,

szívünket erőssé tette, tüdőnket tággá,

szeretetünket végtelenné.

Az éjszaka örömeiért hálás vagy nekem, –

én nyilakat és nyársat hegyezek,

míg megfejed a kecskét.

Feljön a nap, a győzedelmes.

Lent, a kanyargó ösvényen,

ostor pattog

s ökörhajcsárok énekelnek.