Éjszakák

Gyertyád mind komorabban ég. A falról

megnőtt árnyalakok válnak le némán:

gyásznehéz, gomolyos, fülledt sötéttel

állják körbe virágfűzéres ágyad.

Szurtos éjfeketére markolásszák

szívedet. S mialatt zihálva, mélyen

lélegzel, sima arcodon zizegve

vésni kezdenek a parányi vésők.