Túl jégmezőkön

Halott leányka emlékének

A megfagyott öbölben

jégbe szorult a csolnak.

A hallgatás bárányai

melletted vándorolnak.

Mégy lankadón és szeliden,

glóriásan és nézelődőn

a vattás békesség felé

véget nem érő jégmezőkön.

Kibomlott és havas hajad

meglobog és ismét elül.

Világitó virágokat

ejtesz a hóba jelül.

Csend van, amikor megállsz,

csendje hótömbnek, jéglemeznek.

Tisztán hallod, amint most

üvegszivem szirmai töredeznek.