Nocturno

Fekete-kék az éji ég.

Bokrok testőrködnek az útfelen.

A fák megláncolt árnyékai,

mint messzi kutyák, csaholnak.

A világ nagy virágkelyheiben

gyöngyös borként csillog az élet.

Szikár angyalok suhannak:

szivaccsal itatják.

Felvöröslik a hold is az égre,

kisebb, halványabb a tegnapinál.

Kicsi fényt az én szememből is

kiloptak tegnap óta.

Leülök egy kőre az Olajfák hegyén,

könnytelenül, nyugalmasan.

Csak mert nem érdemes úgy sietni

a temető felé.