Kitéve

...És ha megoldás már nem lenne más,

Nyugalom-folyó partjára feküdnék.

Csobog a nagy víz és zizeg a sás.

Csaló, játékos, távoli nagy élet

zaját hallgatom kövült nyugalomban

és jégpáncélos szívem meg se dobban.

Sötét álmom lesz testemen a pólya:

Leszek ismételt, ködös ószövetség,

akit Mózesül tettek a folyóra.

Éjjel nevető csillagokat nézek,

sellő-hadat, mely a folyóra jár

és ringat, renget lágyan a kosár.

Fáraó lánya eljön csolnakán,

ébreszt, bubusgat, csókol és dalol

és én mosolygok, mintha hallanám.

Keserű, szelíd ajkam szögletére

elkésett csókot csúrgat majd a Hold:

virrasztott éjek vigasztaló bére.

Hitet talál a kétkedő Tamás,

új tízparancsról álmodozik Mózes...

És zúg a folyó és zizeg a sás...