Olvadó jégvirág

Valami nagy, elérhetetlen szerelem

ködlik a mezők felett,

elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás

a boldogság után.

Kicsi galambok kimerészkednek

fehérlő szárnyaikkal

a feslő márciusba s lábuk elé

olvadt patakok csörgedeznek.

Jégvirág, jégvirág, jégvirág,

sok megbámult cigarettafüst...

Jaj, be jó lenne már

egy kis feltámadás!

Mozdonyok dohognak,

gyors lábak forognak,

égből lenyúló hosszú karok

kavarják a tavasz életét.

Valaha el lehet-e érni

a bús elérhetetlent?

Vagy elfojtott vággyal elfüggönyözni

minden ablakot?

Ébredő, fanyar boroszlánok

símulnak a nagy sziklasírra

s bent fekszik Lázár némán, hidegen.

Harmadnapos halott.