Kacagnak a hitetlenek

Halad az ember-karaván.

Förgeteges, sohase képzelt útakon,

éjszakák rejtelmes viharain,

félelmeken és csodákon át.

Már-már azt hiszik, hogy álom.

Megcsodálják, hogy vannak

s hallgatják a vaksötét éjszaka

fojtott, titkos nyögéseit.

A rémület mereszti fel szemét,

ha villámok vonala villan:

Soha ilyen iszonyatosnak

nem tetszett még a táj.

Mérhetetlen szakadék elől

anyáik könnyével az alján;

hátuk mögött a megrepedt bazalthegy

ugrani készül.

A halálos, dermedt rémületbe

csak a hitetlen vakok röheje csattan:

Semmit se látunk, semmit se látunk,

megőrültetek!