Salétrom inspector Kiss Imre úrhoz

Debrecenben

Múzsáknak barátja! hát Mársot segíted?

S gyilkoló bombáit langszárnyra repíted?

Írtózva lépek e halál műhelyébe:

De erősb ösztön hajt barátom ölébe.

Bár itt emberölő savakra találok,

Bár itt kádra vagynak szűrve a halálok;

Bár itt azt a cúkort öntitek kristályba,

Mely keserves ízt hágy a népbe s királyba,

Bár, barátom! az itt kipáralgott lének

Cseppjei számtalan könnyekké lennének:

Mégis e gyász kohát édesdeden látom,

Mihelyt eszembe jutsz, régi jó barátom!

Kivált most, amidőn az alkalmatosság

Int, hogy veszteg légyen a komoly okosság;

Sárba is kihozott hozzád Imre napja,

Talám máslással foly a salétrom csapja.

Jobb is lesz hát, ha bor zúg ma minden kádba

És viváttá válik a számba s a szádba.

Bezzeg ekkép csapunk derekas szüretet,

Kívánván Imrének szerencsés életet.

De így is élj vígan, nemes lelkű Imre!

S tarts számot baráti, hív érzéseimre.

1804. nov. 5.