Az éj és a csillagok [2]

Éltemnek fényes hórizonja

Dűlt borzadó setétességre,

A búk mord éje gyászba vonja,

Több víg napom nem száll az égre.

Két szép szemecskék engemet

Megvígasztalhatnak magok:

Űzzétek el hát éjemet

Ti, két halandó csillagok!