Himfyhez

Mint vagy, óh édes kesergő!

Hazám végső oldalán?

Te most is jajgatsz a csergő

Források megett talán?

Vagy a vasvári bérceknek

Horpadásit keresed

S a hív, de néma köveknek

Kiáltozod kedvesed?

Vagy tán biztos almafádnak

Aljában múlatozol,

S az esthajnalon nimfádnak

Nevére sohajtozol?

Óh, öleld meg szép vidéked!

Mert te még boldog vagy ott,

Ahol a szerencse néked

Egy árnyékos fát hagyott.

1802. június