Görög úrhoz

Meghólt egy haza embere,

Meghólt, és idegen por fedi Bécs alatt

A fáradt Kerekest: jövel,

Gyászos Melpomené! s éjjeli sípodon,

Jajdíts bánatos éneket.

A buzgó hazafit zengeni szent erény.

Ah, jó szíve, magyar tüze,

Közjóért pihegő lelke, serény esze,

Ah, érette esenkedő

Népünk mind kicsinyek voltak az ég előtt.

Meghólt! s jókori fátuma

Minden jámborokat búba meríte bé,

S főként tégedet, óh Görög!

Óh, bajtársa s igaz Dámona őneki,

Űlj sírjára, hazámfia!

S gyászolván, keseregd tiszta barátodat,

Én, mert szívbeli bánatod

Megnémít, ki fogom zengeni síralmad.

1802