Búcsúzás egy lyánkától

Virágozzál, szép rózsaszál,

Jó szüléid kertébe!

S kikeletkor plántáltassál

Egy jó ifjú ölébe.

Teremj édes magzatokat,

Tőlts sok vídám tavaszokat,

Végre a mennyországba

Élj hervadatlanságba.

És ha majd e pacsirtának,

Ki most nálad énekel,

Tavasszal a kék Tiszának

Partjain túl menni kell:

Emlékezz rá jó szívedből,

Ejts egy sóhajtást mellyedből,

És az, mint rózsaillat,

A szellőn házamig hat.

1802. február 12.