Az estvéhez [2]

Csendes este! légy tanúja,

Mint kesergek én.

Szívemet mint vérzi búja

Lilla szép nevén.

Lágy árnyékkal

Szőjj be engemet

S e tájékkal

Zengd keservemet.

Mert csalárd az emberekben

Már a szív nagyon,

És az érzéketlenekben

Több kegyes vagyon.

Csendes este! ah, tekints le,

Nézd e bánatot.

Könny helyett szememre hints le

Tiszta harmatot:

Mert elfogytak

Régi könnyeim,

Úgy rámrogytak

Szenvedéseim.

Nincsen, aki sírna vélem,

Szánna engemet.

Így vesződöm, míg leélem

Kínos éltemet.

Csendes este! Már alusznak

Mások édesen,

Vagy viszonti kedvbe úsznak

Ők szerelmesen.

Én aggódom:

Hát mit is tegyek?

Nincs más módom,

Nincs hová legyek.

Édes este! ah, ne hagyj el,

Zárj le más szemet,

És lakásodig ragadj el

Innen engemet.

Csendes este! balzsamozd el

Durva kínomat,

Vagy reám végtére hozd el

Várt halálomat.

Mert fájdalmam

Többre, többre nő,

És nyúgalmam

Senkitől se jő.

Lilla is midőn eszembe

Ötlik, elhalok

S újra felfakadt sebembe

Szinte meghalok.

Csendes este! ah, ne hozd el

Még halálomat,

Kérlek, óh, ne balzsamozd el

Gyenge kínomat.

Inkább áztasd

Szűz szemed te is

És dupláztasd

Kínom ezzel is.

Lilla vesztén sírdogálni

Drága sors nekem,

Sírdogálva haldogálni

Szép halál nekem.

1800. szeptember 20.