Purgomák

I

Purgoma nem jó szó: mért? mert görög. Úgyde magyar lett:

A görög is bár így lenne hazánkba magyar.

II

Jancsi! az Árpádom hosszúlod. Purgoma kell-é?

Kurta ez, óh Jancsim, s kurta eszedbe való.

Nincs az is ínyedhez. De nem is csuda, mert ha nem érted,

Úgye ez is hosszú, és az is, úgye, rövid.

III

Mézet ereszt, ha vagyon hátúl fulánkja, az apró

Purgoma; hogyha utól a fara tompa, here.

Én ugyan e kasból kiölém a tompa heréket:

Úgye hogy itt, Főldim, mégis elégre találsz?

IV

Új magyarok lettünk; mert ázsiabéli szokásunk,

Régi ruhánk, nyelvünk már ma kudarcra kerűlt.

Tőlünk, ó-magyarok, nemetek csak ezekbe különböz:

Hogy ti fejérebb színt, mink feketébbet adunk,

És hogy az elrontó idegen járomba mi végre

Lettünk új-magyarok, tik pedig ó-magyarok.

V

A vén Kopácsi esküszik, hogy ifjantan

Nem jött fel a bor asztalára víz nélkűl.

Úgy van: de csaplár volt Kopácsi ifjantan;

S most már azért van módja tiszta bort inni.