A távolról kínzó [2]

Rég nem valék tevéled szemben

Rég is nem láttál engemet:

S ládd, mégis távollételemben,

Lilim! gyötörtél engemet.

Bár félre volt lakásom - félre,

Északra lakván én, te délre:

Mégis tüzed velem lakott,

Mindég perzselte északot. -

Most a tűz mellett vagyok:

S nincs oly szenvedésem;

Mert égésim oly nagyok,

Hogy meghalt érzésem.