Az alvó Lilla felett

Nyúgodj csendességgel

Itten, szép nimfa!

Ládd, mely büszkeséggel

Véd e boldog fa;

Vágyva árnyékozza

Téjszín kebledet,

Mely duplán boltozza

Márvány szívedet.

Két szemed héjjában

Éltem s holtom áll.

Csendes árnyékában

Álom s Ámor hál;

Mindkettő szemedre

Rózsaláncot fűz;

Nyugodj csak kedvedre.

Nyugodj, drága szűz!

Szép virágszálocska

Mind terűlj alá!

Híves árnyékocska,

Szállj lebegve rá!

Édesítsd nyugalmát,

Tiszta csergeteg!

Jőjjetek: jutalmát

Vénus adja meg.

Kis Zefir mellyére

Csendesen borúlj,

Félfedett csecsére

Gyenge szárnnyal fújj;

Sőt ha tudsz, lelkébe

Bújj egészen bé

S tudd meg, hogy fektébe

Rólam álmod-é?

Nem! - Magam vizsgálom,

Mit gondol most ott,

Vonj szemére, álom!

Dupla kárpitot,

Játszodtasd altába

Kedves képekkel,

Vidd Idáliába,

Hogy ne keljen fel. -

Mennyi ösvényemben

A tövisk s haraszt!

Majd ropog mentemben:

Ámor! szedd fel azt...

Ah, mely édes ízzel

Alszik kincsem itt! -

Pinty, pacsirta, csízzel...

Majd felserken... Csitt!