Más versek

melyekkel megtiszteltetett t. t. Budai Ésaiás professzor úr, mikor az akadémiákról lejött, az akkori poétáktól, Csokonai Vitéz Mihály p. p. alatt

Sóhajtott Göttinga felé a Tempe és Helikon,

Bús ekhó űlt egyikén, visszaekhózott a másikon.

Pengett a szűz múzsák seregében Budai neve,

Kit eleve díszévé teve

Apolló, Pallással múlatván egymással

S emlegetvén édes, epedt vágyódással.

Hány forró sóhajtások lengettek berkünk tájában,

Melyre tanítónkkal így zúgtunk a hegy aljában;

Sok szív fohászkodása az ég kapuira jár,

Ah, kűldjétek már, akit régen vár.

Kűldjétek hazánkba, űlvén katedránkba,

A tudomány édes mézét rakja szánkba.