Ván, vén

vagy az üstökös eloquentia

Vőfi.

És pedig az én uram Kajos István,

A Szentlélek felbuzdítván

S szándékát a szent házasságra vetvén,

Dombi Pandát megszeretvén,

Becsűletes szüleitől megkapván,

Véle a minap felcsapván,

Ma, mint a vereshagyma, megesküdvén,

Estére mellé feküdvén,

Szent lakodalmat evégre csinálván,

Egy kis kollációra,

Egy darab pecsenyére,

Borra egy kancsóra,

Táncra kufercesre

Kelmedet is invitálván,

Hogy a több frekvencia elérkezvén,

Jelenjen meg örvendezvén,

Engem kűldött szűz jóreggelt kívánván. -

Ejnye, be sok jeles vén, ván!